Viccesek...

Emlékezem Édesanyukámra!

Itt állok tétován, fájón,
nem lelem a szavakat,
csak érzek, fájót, nagyokat!
Még nincs rá szó, hiányod mit okoz,
Még nincs rá méltó köszönet,
mit elmondhatok Neked.
Anyám! Az én Anyám!
Tündérkertből való szépséges Liliom!
Anyám, Anyám, Édesanyám,
Ki pillangóként itt hagyott.
Angyalarca a távolból
képpé festi önmagát,
könnyem csordul, imám jajdul:
Szeretlek Anyám!
Illatodat hordozza még bensőm
minden ízében.
Ott pihensz az öröklétben,
a Szeretet kiskertjében,
mosolyoddal kápráztatod,
énekeddel elbódítod,
Téged őrző Angyalod.
Édes Drága Jó Anyácskám,
Előtted letérdelek,
Szeretetfám minden ágán
egy madárka énekel,
szárnytollukon kis nefelejcs,
Neked viszik, csak Neked!
Szívem csordul, lelkem jajdul,
hogy köszöntlek Édes Lelkem,
Én Anyácskám?
Nem lehet!
Mert nincs rá szó, mi elmondhatná,
mit is jelentesz nekem.
Nem mondhatok többet addig,
míg szebb szavakra nem lelek,
csak tán ennyit:
Mindig itt vagy énbennem,
míg szívemből ki nem hal,
a hála és a Szeretet.

Szerelmemmel!

Unokám farsangi fellépése.

Szeretteim Emlékére!.wmv

Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott,
mit itt hagyott fájdalmas űr, képek miken mosolygott,
néhány kedves emlék, ki nem mondott mondatok,
közös élmények, mit elfeledni nem fogok.

Kimegyek a temetőbe, tengernyi mécses és virág,
ma gyászba borult az egész világ,
a szél messze fújja a krizantém illatot,
vigasztalom magam, hogy szép élete volt.

Mécsesek lángjánál elsuttogok egy imát,
újra átélem a gyászt, hiánya fájdalmát,
lassan hazamegyek, a múlton elmerengek,
sírva beletörődök, hogy ő már nem lehet velem.

Halottak napján minden róla szól,
várom, hogy kilépjen az árnyakból,
aztán gyertyát gyújtok a lelke üdvéért,
s hálát adok életünk minden közös percéért.

Fogd meg a kezem

Ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
hogy félelmem most semmivé legyen,
Hogy érezzem küldötte vagy a jónak
és általad értelme van a kimondott szónak.

Álmomban is mellettem legyél,
hogy tudjam egy pillantásod mindent megér.
Mert én tőled tanulom a jót
és eltörlöm vele az alávalót.

Ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
hogy utamon hű társam is legyen,
és ha sötét viharos felhőket is látok
tudom, veled akkor is hegyeket mászok.

Mert bárhová visz is az utunk
ne kérdezd, hogy hová tartunk
legyen bár perzselő nappal vagy hűvös éj
kezedet fogva tudom: nincs több veszély.

Ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
néha fázom, és csak ezt érzem
mert melegséggel tölt el mindennap
egy apró érintésed ami nekem mindent ad.

Tudom, holnap ha visszagondolok
nézésed nekem egy világot adott
és ha ma későn alszom el
akkor is tudom, hogy Te holnap is itt leszel.

Ezért ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
és egy mosolyoddal átsegítve ma új életem legyen.
Utam végén majd visszanézve csendben
életem legszebb filmje pergett le ebben.

Az örző angyalom vigyázzon a férjemre!