Fogd meg a kezem

Ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
hogy félelmem most semmivé legyen,
Hogy érezzem küldötte vagy a jónak
és általad értelme van a kimondott szónak.

Álmomban is mellettem legyél,
hogy tudjam egy pillantásod mindent megér.
Mert én tőled tanulom a jót
és eltörlöm vele az alávalót.

Ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
hogy utamon hű társam is legyen,
és ha sötét viharos felhőket is látok
tudom, veled akkor is hegyeket mászok.

Mert bárhová visz is az utunk
ne kérdezd, hogy hová tartunk
legyen bár perzselő nappal vagy hűvös éj
kezedet fogva tudom: nincs több veszély.

Ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
néha fázom, és csak ezt érzem
mert melegséggel tölt el mindennap
egy apró érintésed ami nekem mindent ad.

Tudom, holnap ha visszagondolok
nézésed nekem egy világot adott
és ha ma későn alszom el
akkor is tudom, hogy Te holnap is itt leszel.

Ezért ma újra kérlek, hogy fogd meg a kezem
és egy mosolyoddal átsegítve ma új életem legyen.
Utam végén majd visszanézve csendben
életem legszebb filmje pergett le ebben.

Az örző angyalom vigyázzon a férjemre!

Emlékezem a férjemre!

Emlékezem a férjemre aki 1951 február 14-én született és 2010 augusztus 8-án halt meg az otthonában váratlanul, szívinfartusban.Augusztus 17-én 10,30-kor volt a temetése. Isten nyugasztalja, emléke örökké élni fog bennem és családjában. NYUGODJ BÉKÉBEN!

Férjem emlékére!

Isten Veled...
Véget ért az út, a motor csendben leállt,
a test parkol, s a lélek hálátlan felszáll.
A porhüvely engedi vendégét tovább,
szárnyán hagyva el szenvedése otthonát.

Mivé lesz az ember, ha ideje lejár,
az emlékezet fázisa az, mi megráz,
bizserget a gondolatok áramlása,
lyukat szakítva a múlt feslett fátylába.

Ég a gyertya ég, az emlék füstölögve,
halvány képet állít az agyakban össze,
megveti ágyát az álmok szép kertjében,
s virágot nevel, illatára felébred.

Rendezi filmjeit sorozatban nézve,
új csokrot hoz a vetítés idejére.
Mennyi szép virág, hervad aztán éledez,
mindig tavasz van azokon az éjeken.

Él a másvilág, hogy így lássunk még csodát,
sűrű a homály, kaput nyitni nem szokás,
tekintgetsz egy ablakon át, intesz felé... ,
visszaint, hogy könnyesen megborzongsz belé.
Mindenki éli ott angyali világát,
hol már rég nem látott szerettei várják,
van miről beszélni, az idő végtelen,
apa, s fia már hatvan éve képtelen
szót váltani, ölelni végre már egyszer,
hogy mivé lett a belőle serkent ember.

Remélem így van, és kívánom így legyen,
örömben fürödjön a frissen érkezett,
jó azt hinni, hogy már Vele minden rendben,
mi meg csak el leszünk itt valahogy csendben.

A Sors kezében vagyunk, adj Uram erőt még,
tedd az elviselhetetlent viselhetővé,
adj ott fent a mennyekben igaz otthont Neki,
hogy itt a szívünk megnyugvással legyen teli!