Törpilla világa

Csak egy pillanat!
Elgondolkodtál rajta, Mekkora egy pillanat hatalma? Érezted-e már, Idegen, Hogy szíveden hirtelen A szeretet gyümölcse újra megterem? Láttad-e már valaha, Milyen, mikor egy anya Gyermekét kezében először tartja? Mikor pillantásuk találkozik, Egy erős pecsét köttetik: "Itt vagyok, kicsim, ne félj, Aludj csendesen, lelj békét! Ne félj, akkor is itt leszek, Mikor szemed újra felém emeled." Érezted-e már valaha, Mikor szerelmed kezedet tartja, Nem csak kezed, de szíved is Melegbe, szeretetbe burkolja? És mikor megáll egy pillanatra, És szemed a sajátjába fúrja, Hirtelen nem tudod, hol vagy, Péntek van-e vagy szombat, Piros vagy zöld zoknit húztam, Nem tudod, elfeleded, Mert hirtelen lelked figyel, Eszed meg ugyan minek? Láttad-e már valaha, Mikor kutya gazdáját kiválasztja? Mikor örök hűséget fogad, Ígéri, hogy lakásban sohasem rohan, Pórázt kezéből ki nem rántja, Inkább megáll és ott bevárja. Észrevetted valaha, Hogy napokra nem emlékszel, Csak pillanatokra? Nem emlékszel a nagy nyaralásokra, Se a ligeti nagy táborozásra. Viszont emlékszel, Miként kelt fel A Nap azon a reggel. Emlékszel, mikor megálltál, És arra döntésre jutottál, Hogy éled az életet tovább, Legyen barátság vagy szerelmi csalódás. Emlékszel, hogy mosolygott nagyapa, Mikor karjaiba nevetve vetetted magadat. Emlékszel a mérföldkőkre, Amikor nagy változás következett be. Emlékszel barátnőd arcára, Mikor először látta mosolyod, Neki is ezt csaltad arcára. Emlékek, pillanatok, Jelentéktelenek, Örökre a sajátod. Csak egy szabály van, ami iratlan: "Ne felejsd, szíved birtoka! Emlékezz!" mondja. Szerezz több ilyen emléket, Később legyen, mire emlékezz. Hogyan kell? Nem nehéz! Csak figyelj, ne nézz! Csak pillanatok az életünk, Éld meg, ne állj ellenük! És akkor már tudod biztosan, Úgy éltél, boldogan. Legyen csak egy szabály, a többi körítés: Az élet titka a szeretet, És hogy azt elérhesd: Csak egy pillanat; Ennyi elég lesz.